Faun Király krónikái és csatái, hogy megérdemelje az elfelejtéstH - Poesía en dos vías, #15

Kedves Olvasó, Hatalmas izgalommal a szívemben és gondolatok tömkelegével a fejemben fordulok most hozzád, amint elmerülsz ebben a sorozatban versekben, amelyeknek a kivételes megtiszteltetésével írhattam. Amikor nekikezdtem ennek a feladatnak, célom az volt, hogy egyedülálló és lebilincselo nézopontból vizsgáljam az elfelejtés témáját: a harmadik személyébol. Az elejétol fogva lenyugözött az az ötlet, hogy hangot adjak egy külso megfigyelonek, valakinek, aki kívülrol figyeli az eseményeket, de ugyanakkor mélyen érintett is velük.
Ennek az irányításnak a segítségével próbáltam megragadni az elfelejtés tapasztalatának bonyolultságát és mélységét, kivizsgálva, hogyan befolyásolja nem csak azokat, akik közvetlenül átéli, hanem azokat is, akik távolról figyelik. Ahogy egyre mélyebbre hatoltam ezeknek a verseknek a megalkotásába, meglepodtem az érzelmek és élmények gazdagságán. A lenyugözöttségtol a melankóliáig, a reménytol a megnyugvásig, minden vers egy kísérlet arra, hogy megragadja az elfelejtés és az azt körülvevok közötti bonyolult kölcsönhatást. Remélem, hogy ezeket a verseket olvasva inspirációt, vigaszt vagy egyszeruen csak egy reflexiós pillanatot találsz.
Talán azonosulsz a harmadik személy karakterével, és látod a saját tapasztalataidat tükrözodve az o szavaiban. Vagy talán új nézopontból vizsgálod meg az elfelejtés témáját, érezve annak súlyát és hatalmát egy teljesen új módon. Bármilyen tapasztalatot szerezel ezeket a verseket olvasva, oszintén köszönöm, hogy velem tartottál ezen az irodalmi utazáson. Remélem, hogy ugyanolyan élvezettel fogod átélni az elfelejtés felfedezését, mint amilyen örömmel írtam azt.